CORONADO - Fullasztó életképek
Dennis Lehane első novelláskötetében különböző antológiákban és folyóiratokban eddig megjelent novelláit gyűjtötte össze, kiegészítve eleddig egyetlen drámájával. Regényeiben megismerhettük zseniális cselekményszövési és hangulatteremtő képességét, amelyekben komplex karakterei szövevényes történetekben próbálnak eligazodni. Adott a nagy kérdés: milyen a novellista Lehane? Regénytörténeteket ír meg kicsiben? Rövid detektívtörténeteket olvashatunk majd? Konvencionális narratívát alkalmaz majd, vagy szabadabb formákkal kísérletezik? Aki ismeri Lehane-t, az már sejtheti a választ: ahogy minden regényével új, ismeretlen terepre merészkedik, úgy novellái is kivételesen sokszínűek.Lehane novelláiban megteszi azt, amire regényeiben - egyelőre - nem vállalkozik: elszakad szülőhelyétől, a jól ismert Bostontól, és Amerika más területeire merészkedik. Persze rögtön hozzá kell tennünk: a kétlaki Lehane jó ideje Boston mellett Floridában is él, így a Dél világa korántsem ismeretlen számára. Boston munkásnegyedei, nyüzsgő városai helyett ezúttal a vidék időn kívül megrekedt, kilátástalan, a jobb sorsra érdemes embereket magával húzó mocsarába kalauzol el minket. Mindegyik novellája egyedi és különleges, és a kötöttebb regényformához képest maximálisan él a novellák szabadabb jellegével, lehetőségeivel.
A Running Out Of Dog rögtön egy kisregény, és egyben a kötet egyik legerősebb darabja. A hosszabb terjedelem lehetővé teszi, hogy Lehane kibontsa egy vidéki kisváros közösségét, amely minden erejével kapaszkodna sosemvolt fényébe. A kisregény középpontjában egy gyerekkori barátság és egy veszélyes szerelmi viszony áll, a bűn és bűnhődés, az emberi sorsok eleve elrendeltetettsége és a vietnámi háború tapasztalata alakítja a történetet, amely elkerülhetetlenül zakatol a könyörtelen és illúzióktól mentes végkifejlet felé. És a végére még a furcsa cím is nyomasztó értelmet nyer.
Az ICU Lehane izgalmas kísérlete egy kafkai novella megírására. A Vihar-szigetben is főszerepet kapó paranoia, üldözési mánia lesz úrrá eme novella főhősén is, számára ismeretlen, érthetetlen okokból menekülni kényszerül a kormány (?) ügynökei elől. A kezdetben hagyományos vonalvezetésű történet aztán furcsa fordulatot vesz. Leginkább Paul Auster ál-detektívtörténeteihez tudnám hasonlítani a rövid novellát.
A Gone Down to Corpus egyes szám első személyben íródott novella egy kamaszkorból épphogy csak kinőtt fiatalember szemszögéből: a szegény srác, akit nem sok reménnyel kecsegtet az élet, barátaival gazdagok otthonait rombolja szét, hogy aztán egy váratlan találkozás nem várt érzelmeket ébresszen benne. A novellának főként a második fele erős, ahol a narrátor érzelmeinek csendes kibomlását kísérhetjük figyelemmel...
A Mushrooms a kötet legrövidebb és egyben legjellegtelenebb darabja: egy bandaháború és egy fiatal lány áll a flashbackekkel és időbeli ugrásokkal tarkított cselekmény középpontjában. Könnyed ujjgyakorlat, hangulatos, de nem kiemelkedő.
Az utolsó novella az Until Gwen (mely magyarul is megjelent az Agave 100 antológiában) lenyűgöző, döbbenetes darab, mely ismét tanúbizonyságot tesz Lehane páratlan írói képességeiről. A szokatlan elbeszélői technika (egyes szám második személyben íródott a történet) azonnal berántja az olvasót a fordulatos, nyomasztó, rejtélyes történetbe. A párbeszédek úgy csattannak, akár az ostor; nincs egyetlen felesleges szó, jelenet; végletesen lecsupaszított, homályos, feszült írásművet olvashatunk. Az időt és teret zseniálisan kezelő és meg-megszakító, posztmodern struktúrájú cselekmény egy félelmetes apa-fiú párharc és egy régi bűntény felfejtése; Lehane az apa karakterével egyik legborzasztóbb és leggonoszabb "hősét" alkotta meg.
A kötet második felét egy két felvonásos dráma, a címadó Coronado alkotja. Ezúttal nemcsak műfajt, hanem műnemet is vált Lehane... és ír egy nagyszerű drámát. A Coronado tulajdonképpen nem más, mint az Until Gwen átültetése, kibontása, bővítése és elmélyítése: a dráma gerincét a novellában megismert történet alkotja, ám az kiegészül több új történettel. Egy pszichiáter és egy páciens ülései során kibontakozik kettejük etikátlan kapcsolata és a páciens múltbéli tragédiája... Egy fiatalember és egy fiatal feleség viszonyt kezdenek egymással, ám akadályként ott van a nő férje... A különálló történetek önmagukban is érdekesek, ám a második felvonás során egészen meglepő módon válik érthetővé szerepük a drámában. A színpadkép egyszerű, és Lehane pofátlanul használja ki a teret és díszleteket az olvasó félrevezetésére: egészen zseniális, ahogy a regény és a novella műfajának adottságait és lehetőségeit a dráma eszköztárával kelti életre.
A kötetet főként azoknak ajánlom, akik már ismerik és szeretik Lehane-t, és most új oldaláról szeretnék megismerni kedvenc szerzőjüket; ám az olyan novellák, mint az Until Gwen vagy a Running Out of Dog bevezetőként is tökéletesek az író világába a Lehane-nel még csak most barátkozók számára.
