A DRINK BEFORE THE WAR - A Lehane-recept

Mi is a klasszikus noir krimi receptje? Végy egy magánnyomozót, s beszéltesd egyes szám első személyben. Lehetőség szerint legyen keményöklű, akinek öklénél csak szarkasztikus beszólásai ütnek nagyobbakat. Tegyél mellé egy nőt; nem, nem is csak "egy" nőt, hanem "a" Nőt, aki tökéletes, gyönyörű, és mellesleg nem riad meg a saját árnyékától sem. Küldj hozzájuk pár gyanús - lehetőség szerint dúsgazdag - megbízót, és "ajándékozd" meg őket egy olyan, egyszerűnek tűnő üggyel, ahol semmi sem az, aminek látszik. Adagolj hozzá néhány simlis segítőtársat, fűszerezd korrupt zsarukkal, egyenlő arányban keverj hozzá romlott milliomosokat és lecsúszott kisembereket, és mindezt egy stilizált, karcos-ironikus, a valóság árnyoldalait elénk táró hanyag eleganciával tálald.

Nos, Lehane ötkötetes sorozatának nyitódarabjában megteszi mindezt - és mégsem. Mert az A Drink Before The War más, mint a hagyományos modell. A magánnyomozó Patrick Kenzie ugyan nem puhány, de keményöklűnek sem mondható. Felveszi a harcot, de benne van a pakliban, hogy alulmarad. Cinikus megjegyzései, gúnyos poénjai és leírásai a regénynek erős humorforrásai (és Lehane e téren elsőrangú, csípőből tüzel, humora tényleg vicces, nem úgy, mint a műfaj egyes önjelölt tollnokainak izzadságszagú próbálkozásai), ám a lezser riposztok és kamaszos viselkedés mögött súlyos és keserű terhek rejlenek, melyek hatása nem múlt el nyom nélkül.
A Nő - Kenzie társa -, Angela Gennaro csodaszép, okos, vicces, tökéletesen egészíti ki Kenzie-t. Munkájában kitartó, céltudatos, állhatatos, határozott. A kép azonban itt sem ilyen egyszerű, Angie munkájából hazatérve ugyanis egy elromlott házasság, egy erőszakos, s mégis szeretett férj hálójában vergődik.
És itt rejlik az első regény (de tulajdonképpen a teljes sorozat) varázsereje. Lehane magánnyomozó-duója, ez a két komplex, első pillanatban megszerethető karakter éppoly esendő emberek, mint bárki más. Tökéletlenek, hibákat követnek el, melyek következményeit viselniük kell. Kenzie és Gennaro nem érinthetetlenek. Nem peregnek le róluk a veszélyek, nem szemlélődhetnek biztonságos, védett pozícióból: az események könnyen átvehetik a kormányrudat, és onnantól megindul az igazi küzdelem a túlélésért. Kettejük karaktere és leheletfinom árnyalatokkal megfestett kapcsolata a sorozat mozgatórugója.
A segítőtársak sem szimplán simlisek (Kenzie-ék hű fegyvertársa, Bubba Rogowski, aki Robert B. Parker vagy John Connolly hírhedt "sidekick"-jeihez hasonlítható, simán elmenne egy másik regény pszichopata tömeggyilkosának), ahogy a rendőrség sem csupán izzadt, vaskos pénzkötegeket számláló hústornyok gyülekezete.

Ami az ügyet illeti... hát, itt valóban semmi sem az, aminek látszik. A titkos dokumentumokat eltulajdonító fekete asszony keresése során újabb és újabb kérdések merülnek fel, s a detektívpáros csakhamar olyan véres eseménysor közepén találja magát, mely lángba boríthatja Boston városát.

Az izgalmas akciójelenetek és a feszültségfokozás mellett Lehane aprólékos és hiteles képét adja Boston munkásnegyedének, Dorchesternek. A miliő tapintható, szó szerint mintha mi is azokon az utcákon sétálgatnánk. Társadalom- és világábrázolása sok tekintetben tükrözi későbbi "nagy regényét", a Titokzatos folyót: ami elénk tárul, az a legkevésbé szívderítő. Egyaránt górcső alá veszi Amerika politikai elitjét és a fekete negyedekben uralkodó állapotokat, nem kerülve ki a rasszizmus provokatív témáját sem - mindezt biztos kézzel, pontos arányérzékkel teszi, sosem lendül át didaktikusságba.

Lehane első regényének (melyet egyetemi évei alatt írt) stílusa néhol még kicsit kiforratlan, ám történetének szövetében érdekes kontrasztot alkot a maróan könnyed humor és a realitás nyomasztó betüremkedése, és ahogy haladunk előre az oldalakkal, egyre érezhetőbbé válik Lehane - magyarul is megjelent későbbi regényeiből jól ismert - írói őstehetsége, hangulatteremtő képessége, és megelőlegeződik az az összetett és egyedi hangvételű sorozat, mely erre az alapozásra épülhet majd rá. És mint tudjuk, az igazán maradandó műemlékek időtállósága a biztos és erős alapozáson nyugszik.